Vértasak

Vakon nyúltam magam elé és csupasz mellekbe ütköztem az ujjaim. Végighúztam a domborulatokon a kezeim és lentebb siklott, egészen az apró ruhadarabig, ami még fedte a táncost. Sötéten elmosolyodtam és kezdtem lefelé húzni a tangát a táncosról. Egy sikamlós zenére kezdett még percekkel ezelőtt táncolni nekem az egyik VIP szobában, de nem bírtam magammal és a tiltás ellenére is hozzáértem. Nem zavart az sem, hogy a helyiség be volt kamerázva. A szőke Jordan-imitátor imitálta a szexet, ezzel nem is kicsit engem meg felhúzott. Az utolsó pillanatban vontam el a kezem róla, mielőtt még durván nekiestem volna. A pohárért nyúltam, de az üresen koccant neki a többinek. Koncentráltam és egy idő után a hat tényleg hatnak is tűnt.
Sosem ittam sok alkoholt és ez a hat sör eléggé megártott. A szervezetem már képtelen volt ezt a mennyiséget elviselni.
- Mit mondtál, hogy hívnak? - böfögtem a nő arcába, mert bármennyiszer is mondta, még mindig nem jegyeztem meg. A tekintetem elég sokszor lesiklott a nő hasáról a csipkébe bújtatott háromszögig, akkor is, amikor válaszolt.
- Strawberry édes. - felnevetett pajkos hangon, amit én inkább éltem meg egy hangár berobbanásának. Iszonyatosan kezdett fájni a fejem és szédültem is eléggé. Még próbálkozott, de engem a hányinger kerülgetett, ezért a bugyijába tuszkolva a lét kiemeltem az ölemből és elöl megigazítottam magam. Mielőtt leléptem volna, keményen megcsókoltam és megköszöntem az extrákat, aztán leléptem, hadd végezze a dolgát. Odakint majdnem nekiestem a folyosó falának, de még időben megtámasztottam magam. Terheslégzésekkel tuszkoltam némi levegőt magamba, aztán felegyenesedtem és koncentráltam minden lépésre, hogy sikerüljön a következő. A mosdóig eljutottam, ahol elvégeztem a dolgom és azután visszamentem, a pultnál ültem le egy székre és kértem ásványvizet. Iszonyatos volt a zene, sosem szerettem az ilyet, csak a nem-vagyunk-kurvák miatt jöttem ide. A börtön eléggé megviselt, három hétig rohadtam bent a kreténekkel, mire sikerült kiiktatnom azt a csóri ügyvédet. A pulton a csajnak csúsztattam egy húszdollárost és rávigyorogtam.
- Meghívhatlak egy körre? - néztem a barnára, akit a sok pia után nem ismertem fel, bármilyen régóta is ismertem már a nőt. Felhajtottam a vizet, de annyira kész voltam, hogy felét magamra borítottam és a víz végigfolyt a mellkasomon, átlátszóvá téve a - kivételesen - fehér pólóm.

Szörnyű hetek álltak a mögöttem. Próbáltam kibékülni Joeyval, de egyszerűen hajthatatlan volt. Nem volt hajlandó nekem erről beszélni, és rendkívül távolságtartó volt. Ezzel a viselkedésével nem csak lelkileg, de fizikailag is kezdtem tönkremenni. Három teljes hét ivás nélkül, nagyon legyengített. Nem voltam hajlandó másból inni, így mindig azon voltam, hogy visszafogjam a vérszomjam. Sajnálatos módon már odáig jutottam, hogy képtelen voltam mást nézni, csakis az emberek nyakát. Még a szobalányoknak is, akik ezt észre is vették és alig jártak be hozzám. A bőröm lassan még fehérebb lett a kelleténél, és a torkom pedig folyamatosan ki volt száradva.
Ma úgy döntöttem, hogy végre ráveszem magam, és keresek valakit akiből ihatok, mert lassan abban a stádiumban voltam, hogy csak pillanatok kérdése, és összesek. Megkértem Johnt, hogy vigyen el az egyik közeli klubhoz, ahol rengeteg donor volt. ahogy beléptem az épületbe, nem tudtam másra gondolni csakis a véri illatára, és a lüktető vénákra. Gyerünk Dee…uralkodj magadon!
Fájdalmasan nyeltem egyet, és odamentem a bárhoz, hogy ledöntsek egy két italt, mielőtt belevetem magam a vérvadászatba. Éppen csak leültem a pulthoz, amikor valaki megszólított. Annyira csak a vérrel tudtam foglalkozni, hogy észre sem vettem, hogy Tyler ül mellettem. Meglepetten néztem rá, majd végül bólintottam az ajánlatára.
- Egy Bloody Maryt kérek. –amikor a pultos lány, átnyújtotta nekem a vörös színekben játszó koktélt, ajkaim közé vettem a szívószálat, és közben Tylert néztem. Abból hogy áradt belőle az alkohol szaga, és hogy nem bírt megülni egyenesen egyértelmű volt, hogy részeg. Elég furcsának tartottam tekintve mennyire nem az az ivós fajta.
- Jól vagy? –felvontam a szemöldököm, miközben szívtam a szívószálat. – Elég rosszul nézel ki.
A szemem sarkából észrevettem egy férfit, aki engem nézett, és tipikusan olyan szemekkel, amihez már jól hozzászoktam, azonban most Tylerrel foglalkoztam.
- Mi történt a börtönben? Említetted még Rómában, hogy bemész egy időre, hogy….khm…érted. –aggódva pillantottam végig rajta. Keresztbe tettem a lábam, amitől egy kissé kivillant a combom. Hát igen, elég régen voltam ilyen vérszerző akción, így nem bíztam a véletlenre. Muszáj volt, egy kicsit kicsípnem magam, hogy biztosan valaki horogra akadjon, és ahogy a nem messze ülő férfi tekintetét elnéztem, nem is lettem olyan rossz.

- Ja, király a buli! - fel is mutattam a hüvelykujjam, hogy tök jól voltam, lenéztem az átázott pólómra és elhúztam magamról, de az tapadt rám, mint vérszívó piócák az emberre. Fintort vágtam és én is kértem még egy kört - ásványvizet már csak. A fejemben ezernyi hangya rohangált eszét vesztve és a belső zsibongás sem volt olyan jó érzés, mint azt előbb elterveztem.
- Ide figyelj! Szerinted mivel fizettem ki azt a kurvát, aki táncolt nekem? - fordultam felé, amikor rákérdezett a melóra.
- Meg amúgy is, élek még. - vontam vállat és a tenyereim közt kezdtem görgetni a kapott poharat. Egy ideig elnéztem a pult mögött rohangáló libákat, nem voltak ezek se különbek annál, mint aki táncolt nekem, csak ezeken volt ruha is. Ámen.
- Talán te is a főnököt keresed, hogy végre dolgozhass te is, majdnem hatszáz év után? Vagy miért vagy így kimázolva? - fordultam felé, de a mozdulat annyira hirtelen volt még számomra is, hogy megbillentem és az utolsó pillanatban kaptam a pult után, mielőtt még bárszékkel együtt elvágódtam volna. Elszidtam a bútor készítőjének minden nőági felmenőjét pillanatok alatt és csak most sikerült alaposan végigmérnem a vámpírt, de csak motyogtam valamit érthetetlenül a kinézetére. ha én megkaptam azt, amiért jöttem, neki se kell sokat tennie azért, amit akart. Így elnézve már nagyon is messze állt az egykori szüzességétől, de lelke rajta. Engem nem különösebben érdekelt, kivel, hogy és milyen pózban tolja. Nm is akartam megtudni.
- Kár, hogy nem Piroskának öltöztél. Igaz, akkor nem te cserkésznéd be az áldozataid. Olyan vagy, mint egy fekete özvegy. Jól áll. - csuklottam egyet, aztán hamis mosollyal néztem körbe, és persze, hogy megindult egy férfi felénk. Visszafordultam a pult felé, és nem is csodálkoztam azon, amikor egyszerűen véletlenül nekem jött a férfi. Felmorrantam, de ittam jó nagy kortyot ahelyett, hogy letéptem volna a tökeit. Most szórakoztam.
- Engedd meg, hogy a következőt én álljam. - búgta a férfi Andeenek, leült a nő másik oldalára és lassan végigsimított a karján. - Szívesen megnézném, hogyan táncolsz. Eszméletlenül gyönyörű tested van. - kacsintott rá és Harperként mutatkozott be, ha vértasak engedte, akkor kezet is csókolt, csak hogy levegye a lábáról a nőt.

- Ezt kikérem magamnak. Én dolgozok. Egy klub vezetése, nagyon nehéz feladat. szóval légy szíves tartsd meg magadnak ezt a hülye szöveget. –mondtam neki komolyan és ittam még egy kortyot az italból. Ahogy vészesen megindult a talaj felé székkel együtt, gyorsan utána nyúltam, de szerencsére sikerült magát megtartania. Őszintén szólva elég mulatságos volt ez az egész jelenet, és nem bírtam ki mosolygás nélkül.
- Fekete özvegy? –felvontam az egyik szemöldököm és megittam az koktélomat, végül egy újabb adagot rendeltem. – Ez most valamiféle bók akart lenni Tyler Robson? –ajkaim mosolyra szaladtak, és nevetve igazítottam meg elől a ruhámat. – Elkényeztetsz. –szem forgatva iszogattam tovább a kis Marymet, amikor egy jövendőbeli donorom megindult felém. Nem akartam így Tyler előtt elkezdeni a hajtóvadászatot, de nem hagyhattam elúszni ezt a férfit, így belementem a kis játékába. Elvégre vámpír vagyok, nem valami anyámasszony katonája, mint amilyen eddig voltam.
- Rendben van. Örvendek Harper. –kinyújtottam felé a kezem, s mikor apró csókot lehelt a kézfejemre, kacéran elmosolyodtam. – Nem hittem volna, hogy úriemberek is léteznek ezen a világon még. Bezzeg az én időmben… -színpadiasan sóhajtottam egyet, majd jelentőségteljesen Tylerre néztem. – De szerencsére mindig van egy férfi, aki tudja, hogy kell bánni a nőkkel. Nem durva, arrogáns és bunkó. –direkt úgy ejtettem ki ezeket a szavakat, hogy ő is tisztán hallja őket, hiszen egytől egyig neki címeztem.
Láttam, hogy a férfi pillant ismét rajtam, és szinte felfal a szemeivel. Nem igazán értettem, hogy mire ez a nagy felhajtás, mert szerintem nincs valami jó testem. Sok nő szerint túlságosan vékony vagyok, és ezt Ty is sokszor megjegyezte már.
A Dj egy új számra váltott, ami viszonylag még normális is volt, az iménti cuppogó számhoz képest. Harper a kezébe vette az enyémet, és felállt, hogy felkérjen táncolni.
- Szabad egy táncra? –kérdezte fátyolos hangon, mire zavartan rápillantottam Tylerre. Nem szívesen hagytam őt itt, ilyen állapotban. Elég rosszul nézett ki, így szívesebben maradtam volna vele. És nem…nem azért, mert pár székkel arrébb egy nőnek majd kiesett a szeme, ahogy végignézett Tyon. Nem is az esete. Túl…szőke…és túl…nagymellű. A francba!
- Öhm..az az igazság, hogy elígérkeztem már egy táncra, ezzel a férfival, és szeretem betartani azt, amit megígérek. –bocsánatkérően rámosolyogtam Harperre, és felhúztam Tyler a székről. Mivel elég részeg volt már ahhoz, hogy tiltakozzon, ezt rendesen ki is használtam. Behúztam őt a táncparkett közepére, és riszálni kezdtem a csípőmet ide-oda a zene ritmusára. Két kezét a derekamra tettem, és úgy táncoltam tovább, mialatt néha hozzásimultam.
Hátrapillantottam a vállam felett, a pult felé, ahol láttam, hogy Harper és az a nő, bosszús szemmel méregetnek minket. Csesszétek meg! -ahogy Tyler mondaná.

Lestem ki a fejemből és már annyira kész voltam, hogy a tuc-tucra nyomtam a ritmust a fejemmel. Egy idő után felvettem a semmitérő szöveg ritmusát és karaoket nyomtam halkan, csak hogy elfoglaljam magam, ameddig Andee meg Harper dumáltak. Rávigyorogtam homályosan az engem néző nőre, aztán megemeltem kicsit a poharam, ezzel jelezve, hogy észrevettem a nőiességét. Visszakacsintott és csókot dobott, de a következő pillanatban szinte úgy szedtek le a székről, hogy még csak elvágódni sem tudtam.
- Hallod, mit csinálsz, hallod? - méltatlankodtam, ahogy Andee vonszolt. Fogalmam sem volt, hogy kell táncolni, nem szokásom ilyen helyre járni. A kezeimet lefoglalta a csípője tartása és azon ügyeskedtem, hogy egyenesben maradjak.
- Hóóó, na álljunk le, hallod? - amikor már harmadjára is hozzám dörgölőzött, eltoltam magamtól. - Most mégis mi ez? Ez? - mutogattam rá és magamra is, eltoltam magamtól és visszafelé indultam a pult felé. Hülye vagy, eddig utált, most meg simul. Biztosan csak front-lyuk-érzékeny! Levágódtam a bárszékre, kifordultam, hogy a hátamat nekitámaszthassam a pultnak és mutogattam Harper felé.
- Ott a nő, most valakit nagyon meg akar bűvölni, menj csak! - hessegettem a kezemmel is, és nem is kellett sok, hogy egy bizalmas mosoly kíséretében Harper felkelt és odalépett Andeehez, azonnal bepörgette maga elé és velem ellentétben ő tudott is táncolni. A pulton tapogatóztam a poharam után, és nem vettem észre, hogy enyhén pezseg a víz. A sörök után nem éreztem a tabletta illatát se, amit belekevertek a piámba. Vigyorogva ittam pár kortyot, amikor az a szőke tejcsarnokos liba megjelent és a horizontom a melleire koncentrálódott.
- Helló szia. Őőőő Ty én... És te ki vagy? - nyíltabban beszéltem vele, oldottabban is néztem végig rajta és nem kerülte el a tekintetem a mélyen dekoltált felsőrészt sem.
- Alicia vagyok, meghívsz egy italra? - letette magát mellém és a tenyerét a combomra tette.
- Persze! Amit csak kívánsz. - elnevettem magam és egy kört kértem neki, amit akart inni.

Eközben Harper nagyon is jól érezte magát a táncpartnerével, próbált is vele beszédbe elegyedni, nagyon is örült a dolgok alakulásának, különösen akkor, amikor látta, hogy a szőke bige a nyelvét ráerőlteti az ittas férfire, aki kis idő után ugyanolyan szenvedéllyel csókolt vissza.

- Ne ellenkezz már! –szóltam rá egy kissé erélyesebben. Szükségem volt egy kis időre, míg lelkiekben felkészülök az ivásra. Már évek óta csak Joeyból ittam, és most hogy másra voltam kényszerülve eléggé kikészített. Sejtettem, hogy nem fogja kibírni tipi-tapi nélkül, és amilyen gyenge voltam, még transzba sem tudtam ejteni. Mennyivel könnyebb lenne akkor most minden. Én elkábítom, ő pedig azt csinálja, amit én mondok. Tiszta sor. Csakhogy most nem volt ilyen egyszerű a helyzet. Ahogy elnéztem a férfit, és azt, amilyen pillantást vetett rám, nem kellett nagy ész hozzá, hogy tudjam, mire is készül pontosan.
Amikor Ty lerázott magáról és visszament a pulthoz, beharaptam az alsó ajkam. Jajj ne. Mosolyt erőltettem az arcomra, és hagytam, hogy Harper magához húzzon. Miközben táncoltunk, fél szemmel mindig Tyler felé néztem, hogy lássam, mit csinálnak. A nőről ordított, hogy tetszik neki, ami egyáltalán nem tetszett. Nem voltam egyáltalán féltékeny, csak na. Ne nézzen így rá.
- Gyönyörű szemeid vannak. –suttogta a fülembe Harper, mire felpillantottam rá és elmosolyodtam. Hát igen, nem sokan mászkálnak az utcán ametiszt színű szemmel.
- Köszönöm. –feleltem neki zavartan, majd visszapillantottam a kis páros felé, akik már egymás szájában voltak. A gyomrom görcsb eállt, és legszívesebben kitéptem volna magam Harper karjai közül, hogy nekimenjek a csajnak. Jézusom Dee ne vagy normális!
Sóhajtva megráztam a fejem, és inkább oda sem néztem a továbbiakban. Minek, hogy kínozzam magam?
Miután vége lett a számnak, gyorsan kihasználtam, hogy Harper is elengedett, és visszamentem a pulthoz. Megköszörültem a torkomat, jelezve, hogy én is itt vagyok. Rendeltem még egy Bloody Maryt, amit egy húzásra meg is ittam.
- Látom élvezed az estét. –morogtam kelletlenül Tylernek. Harper megfogta a kezem és lehúzott a székről. Nagyokat pislogva néztem rá, majd kihúztam a karom az övéből.
- Gyere hagyjuk őket magukra. –kacsintott rám a férfi és ismét megfogta a kezem, hogy elvezessen onnan, de én hajthatatlan voltam. Egy francokat fogom otthagyni Tylert, ezzel a nővel. Még csak azt kéne.
- Jajj kisanyám húzz már el innen. Senki sem kíváncsi rád. –szólt rám a nő lekezelően. Emlékeztetnem kellett magam, hogy egy szórakozóhelyen vagyunk nem pedig egy sötét sikátorban. Istenemre mondom én nem vagyok agresszív fajta, és tényleg mindenkivel kedves vagyok, de azért gyorsan fel is lehet húzni. Összeszorítottam az ajkamat, majd ránéztem Tyra, aki egy szót sem szólt. Megráztam a fejem, és engedtem Harpernek, hogy kivezessen a helyről…

Utáltam a piát. Nem csak a szagát, de az ízét is. Alicia egy ideig még türtőztette magát, de mindent egy lapra tett fel és a számba mászott. Megmerevedtem a mozdulatai közben, ahogy szinte hozzám bújt, hogy még közelebb legyen. Egy ideig feszült voltam, de úgy gondoltam, viszonzom a kedvességét. Durván csókoltam, ajkát is felsértettem a kis harapásokkal, nyelvem is a szájába furakodott, és már a nő keze elindult volna a sliccem felé, amikor egy ismerős női illat lengett körbe minket és a hang, amit kiadott.
Eltoltam magamtól újdonsült ismerősömet és ködös tekintettel néztem fel Andeere.
- Ja, elszórakoztatnak. - vontam vállat és ha akartam volna se tudtam megakadályozni a gatyámhoz feszülő bizonyítékot, hogy Alicia felhúzott. Hallgattam egy ideig, ahogy ők hárman beszéltek, addig szép lassan megittam a vizemet. Andee meg elment azzal a hapsival, így a szőkével egyedül maradtam.
- Gyere, menjünk. Tudok egy sokkal jobb helyet! - megfogta a kezem és lehúzott a székről, én meg majdnem orra estem. A fejem majd' szétrobbant, de mentem utána, olyan voltam, mint egy gazdátlan kutya. Mondjuk azok nem a gazdájuk hátsóját bámulják álló hímtaggal. Már majdnem elértünk egy VIP boxhoz, ahol már egyszer jártam még a mai nap folyamán, de az ital és úgy nagyjából minden meg akarta magát sétáltatni. Köhögtem párat és anélkül, hogy bármit is szóltam volna, kitéptem a kezem Alicia fogásából, kivágódtam a hátsó kijáraton és épp csak eljutottam a konténerig, hogy amögött szabadon engedjem az erdei állatot. Amikor már semmi nem volt bennem, felegyenesedtem lassan megtámaszkodva a falnál és a felkarom is remegni kezdett, megrándult benne néhány izmom. Megköszörültem a torkom, el is engedtem a falat. Koncentrálnom kellett, hogy meglássam az árnyakat, akikről kiderült, hogy Harper és Andee. Egy ideig néztem őket, nem akartam megzavarni a kapcsolatukat, ezért visszaindultam a klubba, hogy Alicia elszórakoztasson, ha még mindig akart.

Majd’ szétvetett az ideg. Nagyon kevesen múlt, hogy vissza ne menjek hozzájuk, és ki ne verjem a hisztit, ami sosem vallott rám. Úgy éreztem magam, mint aki teljesen megtébolyult. Jobban járnék, ha nem foglalkoznék. Kit érdekel, hogy azok mit csinálnak? Engem biztos nem… Még csak gondolatban mondtam ki ezeket a szavakat, mégis ordított róluk, hogy hazugság.
- Erre gyere. –szólt rám Harper, amitől kilibbentem a gondolataimból, és hangtalanul követtem őt. Őszintén szólva nem igazán értettem, hogy pontosan hova is megyünk, de nagy kárt nem tehet bennem elvégre vámpír vagyok, ő pedig csak egy ember. Még ilyen gyengén is legyőzném ha kellene.
- Szerintem itt már jó lesz. Nem akarok tovább menni. –mondtam neki egy kissé idegesen, ahogy körbepillantottam a helyen. Meglehetősen sötét volt, és eléggé félreesett az utcafronttól is.
Figyeltem ahogy a férfi közelebb lép hozzám, mire én nyeltem egyet. A fogaim lüktettek, ahogy a nyaka vonalát kezdtem nézni. Tisztán láttam, ahogy az ütőere ver egy kicsit, amely csak még jobban fokozta az étvágyam. Harper ajkaira, ravasz mosoly húzódott, végül végignézett rajtam.
- Szomjas vagy igaz? Szükséged van erre… -búgta a fülembe és éppen ráhajoltam volna a nyakára, amikor megéreztem valami marót a bőrömön. Odakaptam a fejem, és láttam, hogy egy ezüstláncot szorít a kezeimre. Felsikoltottam fájdalmamban, és gyorsan ellöktem magamtól a szabad kezemmel.
- Ott maradsz te szuka! –gyorsan felpattant a férfi a helyéről, és míg én a kezemmel voltam elfoglalva ismét egy láncot szorított hozzám, ám ezúttal a nyakamat vette kezelésbe. Kétszer jól körbetekerte a férfi, és rántott rajta egyet, amitől elvágódtam a földön. Iszonyatosan mart az ezüst, és még csak kiállítani sem tudtam, annyira fulladtam.
- Segítéség…-nyögtem ki erőtlenül, ahogy kapálóztam. Harper csak nevetett a szánalmas kis próbálkozásaimon.
- Nem jön el senki érted te undorító vérszívó…Alicia lefoglalja a kis barátodat, míg elvégzem a dolgom. –vigyorgott az arcomba, majd felállt és odament egy kukához, ahonnan kivett egy táskát. – Áh meg is van! –előkapott egy hosszú tűfélét, meg egy tasakot. Először nem értettem, hogy mit akar ezekkel kezdeni, ám amikor belém vágta a tűt, egyértelmű volt. Megakar csapolni. Míg a vérem csordogált bele az átlátszó tasakba, éreztem, hogy egyre erőtlenebb leszek.
- Kérem…-suttogtam halkan, bár tudtam, hogy ez őt nem fogja meghatni.
- Tyűű ne tudd meg mennyit fogok veled keresni. A vámpír vérét úgy pengetnek mint a kis angyal. Nem lesz hiábavaló a halálod. –rám kacsintott és továbbra is fülig ért a szája.

18+

Kinyitottam a vasajtót, be is akartam volna menni, amikor sikoltást hallottam. Egy ideig néztem a bentről kiszűrődő fényeket, a zene újra végigdübörgött a bensőmben, fémes csörrenés ütötte meg a fülem. Egy ideig még álltam egy helyben, de végül kezdett érdekelni, hogy mi lehet, ezért becsuktam az ajtót, oldalra fordítottam a fejem. Egy nő feküdt a földön, egy hím meg felette térdelt. Az előbb nem Dee-ék voltak ott? A vér illata sompolyogva követelte azt, hogy ontsak még többet, automatikusan megindultam, közben az adrenalin végigszáguldott az ereimben, ezzel felspannolva a beadott drogot. Lassú léptekkel közeledtem feléjük, pár lépésre megálltam kettejüktől, hogy láthassak mindent, Harper mit hogy tesz és mit mond. Némán mozdultam mindvégig, a szél sem fújta az illatom felé, ahogy a lámpa fénye sem mutatta, hogy valaki van mögötte. Néztem és hallottam, ahogy Andee vére lassan áramlik át a lombikba, figyeltem szenvedő arcát és Harper bosszúszomjas hangját.
- Nem rég szabadultam a börtönből, tudtad? - gondoltam megütök valami társalgási beszédet mindkettővel, megindultam felé, de aztán a lelógó létrához mentem és kiszakítottam a falból úgy, hogy egy vasrúd kiálljon a falból.
- Megmutatom, mi az igazi kínzás. Fájdalmas és kínokkal teli. - Odamentem Harperhez, elkaptam a nyakát és a vasrúdra akasztottam a vállát átdöfve a rozsdás vassal, mindezt pillanatok alatt, felhasználva a gyorsaságom. Lógott rajta, így a súlyát is a rúd tartotta. Megroppantottam a kezeimet is és egy rántással szétszakítottam a kabátját, pólóját is. Elmosolyodtam a satnya testét látva.
- Nem fog sokáig tartani ez. - odaléptem a fájdalmas nyögései közepette a táskájához és egy rövidebb kést húztam elő.
- Nem is tudtam, hogy hentesnek készülsz. - gonoszan ránéztem, végül magamhoz vettem pár dolgot még a táskából. Visszamentem a férfihez és az egyik kést a szegycsontja alá nyomtam be a puha bőrbe. Nem ért létfontosságú szervet, de iszonyatosan fájhatott neki.
- Rossz lóra tettél. A kedvencem a nyúzás. - felröhögtem hangosan, elkapott a beteg gondolkodás. A másik pengével elvágtam a bőrét a kulcscsontnál, majd az ujjaim a bőre és a húsa közé fúródtak. A tekintetem tükrözte azt az irdatlan fájdalmat, amit a rántással el is értem. Letéptem a bőrét a bal oldalon a mellkasáról, arcomat vér borította. Lenyaltam a számra fröccsent vért, olyan szinten kész voltam, hogy nem kellett sok, hogy itt helyben átváltozzam.
- Elég volt? - köptem a szavakat és megfordultam, hogy megnézzem, jól van-e a vámpír nő. Ridegen, halott pillantással néztem végig rajta, a munkám egy részébe ezzel beavattam. Nem érdekelt, hogy undorodott-e tőlem, vagy hogy félt-e tőlem. Ez is én voltam. Az igazi énem. Harper folyamatosan vinnyogott és sikoltozott a fájdalomtól, ami csak parázs volt az eljárásom durvaságára.

A szemeimből folyamatosan hulltak a könnyek, és minden erőmmel azon voltam, hogy megtudjak szólalni, de egyszerűen nem ment. Égette az ezüst a torkom, és ráadásul még szorosan a nyakam köré is volt tekerve. Próbáltam leszedni magamtól, aminek csak az lett az eredménye, hogy még a tenyeremet is összeégettem.
- Engedjen el….könyörgöm…-ziháltam kétségbeesve, de egyáltalán nem foglalkozott vele a férfi. Tompán hallottam, ahogy valaki kijön a hátsó ajtón, de egyszerűen nem maradt erőm ahhoz, hogy abba az irányba fordítsam a fejem. Nem is kellett sokat várnom, hogy megpillantsam azt, akit az imént hallottam. Próbáltam nem feltűnő lenni, ahogy bámulom Tylert, így inkább gyorsan elkaptam róla a tekintetem, hogy Harper ne vegye őt észre. Összeszorított ajkakkal hallgattam a férfi kárörvendő megjegyzéseit, ám mikor Ty megszólalt, az arcáról nyomban lefagyott a mosoly.
Figyeltem, ahogy a két férfi harcol egymással, és kihasználva ezt a pillanatnyi „szabadságot”, megkíséreltem még egy menekülést, de a lánc már meg sem mozdult. Teljesen le voltam bénulva a rengeteg vérveszteségtől, és a rám feszülő ezüsttől.
Oldalra pillantva néztem az előttem zajló horrorfilmbe illő jelenetet. Olyan volt ez az egész, mintha Tyler teljesen megvadult volna. Kikerekedtek a szemeim, ahogy a kínzást néztem. Egy idő után már képtelen volta arra nézni, inkább elkaptam a fejem onnan és behunytam a szemem.
Miután abbamaradt az ordítozás és a nyögés, felpillantottam, hogy megnézzem mi történt, ami rettenetesen rossz ötlet volt. Tyler tiszta vér volt, a férfi pedig egyszerűen undorítóan nézett ki. Ha nem lettem volna teljesen legyengülve valószínűleg, elhánytam volna magam a látványtól.
- Segíts…-nyögtem Tylernek, aki végül idelépett hozzám, és kiszabadított az ezüst fogságából. Összeszorítottam a fogaimat, és próbáltam felkelni, de mindig visszazuhantam a földre. Egész testemben remegtem, a vér illatától és az egyre jobban elhatalmasodó kétségbeeséstől.
Amikor ismét kinyílt a hátsó ajtó, felnéztem és megláttam azt a nőt, aki Tyjal volt.
-Szemét ribanc… -ziháltam, ahogy próbáltam levegőhöz jutni.
Alicia megállt egy pillanatra, amikor meglátta a vérben úszó társát, végül hatalmas sikoly tört fel belőle és rohanni kezdett a sikátor kijárata felé.

Megroppantottam a nyakam a művem után, Deet nézve elég rossz állapotban volt. Egy ideig tétováztam, végül is nem miattam halt volna meg. Hagyhattam volna. Csak szemtanú lehetnék. De aztán a lábam előre vitt és leszedtem a láncokat a nyakáról, egészen beleégett a bőrébe az ezüst, mint valami morbid ékszer, úgy csüngött rajta az. A vért nem mázoltam el az arcomon, úgy még retkesebb munka lett volna letörölni magamról.
Felvontam a szemöldököm az ajtó nyitására, de csak Alicia volt az. Egyértelművé vált, hogy ez a két féreg összedolgozott. Abból viszont nem esznek. Érzelemmentes arccal néztem végig a borzadályt az arcán és ahogy futásnak eredt.
- Őrizd ezt a mocskot, ha megkérhetlek. - szóltam a haldokló vámpírnak és egy utolsó pillantással néztem Harperre, aztán ledobáltam a ruháimat, futásnak eredtem és közben átváltoztam farkassá, hogy gyorsabban utolérjem a nőt, aki el akart menekülni. Szerencsére ekkor már az utcák kihaltak voltak így szemtanuk nélkül kaptam el két blokkal arrébb, de nem a nyakára mentem, ahogy általában szoktam. Visszaváltoztam akkor, hogy ne öljem meg még véletlenül se, akkor bevetette a karmait is, ezzel összekaszabolva a mellkasom.
- Nyugalom! - üvöltöttem rá, de ő nem hallgatott rám, ezért elvesztettem a türelmem vele szemben és hogy elnémítsam meg valamiféleképpen lenyugtassam, arcon vágtam, sikerült is ezzel eltörni az orrát.
- Megmondtam, hogy kussolj! Nem megmondtam! ?- a nő a földön terült el, de nem foglalkoztam ezzel. Belemarkoltam a hajába és felrántottam őt.
- Ha még egy szót szólsz, eltöröm a nyakad, megértetted! - sziszegtem indulatosan neki, aztán megindultam vissza a sikátor felé. Szerencsére a nőben nagyobb volt a félelem, mint a menekülési vágy, de néha ellenkezett mégis. Olyankor erőszakhoz folyamodtam, csak hogy nyughasson. Pár perccel később, mert közben sántítani kezdett feltűnően Alicia, megérkeztünk Harperékhez. Kiköptem a vért a számból, amit még a nő előző hadakozása közben szereztem és a nő háta mögé kerülve térdre kényszerítettem, beletérdelve hátulról a térdhajlatába.
- Úgyis inni akartál! - szóltam Deenek, akinek végre sikerült feltornáznia magát. - Ne kényeskedj, utána őt is megölöm. Nem kell szemtanú. használd ki, és ne sipákolj! - ellentmondást nem tűrően néztem rá és amikor végre ráfanyalodott a nőre, az elkezdett sikoltani. Fújtam egyet és lehajoltam, hogy a fülébe suttogjak.
- Választhatsz, gyorsan is meghalhatsz, de kínzás után is. Te választasz. Kussolj be vagy egymás után töröm el minden csontod! - rántottam a fején a haját fogva és egy vékony hang, annyi sem tört fel belőle ezután. - Kezdd el, különben itt ér a napkelte. - szóltam rá vértasakra, akinek most tényleg nem jött volna jól a halogatás. Hogy én nem adom a vérem, az is biztos.
Amikor végre beteljesült a kívánságom, elengedtem Aliciát és visszavettem a ruháimat, Harper mellé menve onnan néztem a nőket....

Látva Tyler pillanatnyi habozását, azt hittem, hogy itt fog hagyni. Elég szörnyű halál lett volna, de hát végül is nem kéne ezen meglepődnöm. Figyeltem, ahogy megmozdul és megindul felém. Megkönnyebbülten lehunytam a szemem és örültem, hogy talán most már végre van esélyem a túlélésre. Amint lekerültek a láncok a nyakamról vettem egy mély lélegzetet, amitől csak rám tört a köhögés. Nem bírtam kinyögni, még egy köszönömöt sem, annyira legyengültem, csupán biccentettem egy aprót neki, amikor megkért, hogy vigyázzak arra a szemétre. Na igen, mintha bárhova is mehetne a férfi.
Mikor egyedül maradtam a mellettem lógó férfival, minden erőmmel azon voltam, hogy gyógyuljak, ne pedig a vérszomjnak hódoljak be, de sajnos az ösztönökön nagyon nehéz felülkerekedni. A vér betöltötte az orromat és a tüdőmet, ezzel pedig automatikusan beindította bennem a vérszomjat.
Szinte önkívületi állapotban, félig felültem és erőtlenül kezdtem kúszni felé, de szerencsére ekkor visszajött Tyler azzal a nővel. A szemeim megvillantak a Aliciára, és az utolsó erőmből is még morogni kezdtem rá.
Amikor levágta elém ezt a libát, kikerekedett szemekkel néztem fel Tyra.
- Nem hiszem…hogy…ez jó ötlet. –szűrtem ki nagy nehezen a fogaim között, majd többszöri kérlelés után, végre rávettem magam, hogy megtegyem, amit mondd.
Megfogtam a nő fejét, enyhén oldalra biccentettem végül ráharaptam a vénájára. Amint a tűhegyes fogaim átszakították a vékony bőrét, éreztem ahogy a friss és éltető nedű a számba csorog. Halkan felnyögtem, végül pedig mohón kortyolni kezdtem a vérét.
A nő egész testében remegett alattam, de ezúttal nem érdekelt. Az agyamat teljesen elborította a köd, és semmi másra nem tudtam koncentrálni csak arra, hogy egyre többet és többet vegyek el belőle. Ez a három hét iszonyatosan nehéz volt vér nélkül.
Amikor a nő már tiltakozni sem tudott, és a tudatom is egyre tisztább lett keserves kínok árán elszakítottam a számat a nyakától.
- Elég volt…-nyögtem ki, és hátrébb csúsztam, hogy minél messzebb kerüljek ettől az undorító nőszemélytől, aki így átvert minket.
Térdeimet felhúztam a mellkasomhoz vékony karjaimmal pedig átöleltem a lábam.
- Most mit teszel? Megölöd őt is? –kérdeztem tőle halkan, bár őszintén szólva egyáltalán nem sajnáltam a nőt. El tudom képzelni hány fajtámbelit csapoltak már így megy, akit végül a nap porrá égetett.
A nő ijedten, ám félig ájult állapotban kezdett tolatni hátrafelé a hóban, miközben Harper valamit nyöszörgött. Elég horrorfilmbe illő volt ez az egész jelenet, és szerettem volna, ha végre vége lenne mindennek.
- Tedd meg, de gyorsan. –mondtam ki a szavakat, amelyek még sosem hagyták el a számat. – Még a végén valaki kijön. –idegesen sürgettem Tylert, és vártam, hogy végre megmozduljon.

Nem válaszoltam az ötlet kérdéskörre, ha élni akart, muszáj volt megcsapolnia a szőkét. Különösebben nem érdekelt. Hátamat a téglafalnak döntöttem, hallgattam az étkezés folyamatát és a halódó Harper nyöszörgését. Szánalmas volt, hogy még mindig élni akart. Ha nem lett volna abban biztos, hogy meghal, akkor tettem volna róla amúgy is. Kifújtam a levegőt, ami a hidegben páraként szökkent a magasba, ez pedig emlékeztetett arra, hogy régen bagóztam. Kiszedtem egy szálat és meggyújtottam azt, hogy már a füstöt fújjam és ne a levegőt. Unottan néztem meg a sikátor kifelé vezető részét, de semmi nem mozgott. A vámpír szavaira ránéztem a nőkre.
- Felőlem te is megölheted, nem igazán érdekel. De ha nem tesszük meg, eljár a pofája. - vállaimat megrántva löktem el magam a faltól és Aliciához mentem, a cigi parázsló végét a nyakára nyomtam, a két kis lyuk közé pontosan, mire a nő felkiáltott a fájdalomtól, de azonnal a fejét fogtam meg a két kezeimmel és egy rántással kitörtem a nyakát, élettelenül zuhant vissza a kövezetre.
- Nincs a közelben senki, Cápali, szóval megnyugodhatsz. Szedd össze magad, nem akarlak a vállamon cipelni. - azt már nem is mondtam, hogy a karjaimban vinném, mint valami félnótás, aki odáig volt a nőért. Mert nem is. Harperrel viszont még nem végeztem, visszamentem hozzá és a szegycsontja alól kihúztam a kést, végigvágtam a bordái alatt a bőrét, ami el is vált azonnal. A férfi szájából már vér csorgott ki.
- Meghagylak bizonyítéknak, hogy mit nem kellene. - ujjaim a bordái alatt a belső szervei után kutattak, és amikor megtapintottam azt, amit kerestem, egy rántással azt is kitéptem a helyéről. A felsőtestén tátongó lyukon keresztül kihúztam a dobogó szívet, amit végül a hulla mellé ejtettem. Elfintorodtam a vér szagára és így már nem csak az arcom, de szinte az egész testemet vér borította.
Ahogy visszafordultam Andee felé, nem volt a szemeimben megbánás. Munkának fogtam fel, amit meg is fizettetek majd a nővel. Az élete csak ér két rugót.
- Na kapd össze magad és pakold a virgácsaid egymás után. Nincs szükségem idétlen turistákra. Különben se akarnád, hogy összemocskoljalak, nem igaz, hercegnő? - gúnyosan mondtam az utolsó szavakat és elindultam a sikátorból kifelé. Ilyen retkesen az isten se akart vezetni, így választottam inkább a gyalogtúrát.
- Na jössz már végre? Emeld meg a hátsód. - irritált, hogy még ennyire gyenge volt és megint csak nem tudott mit kezdeni önmagával. - Te messze laksz innen, ha megfelel, akkor a bérház kazánháza pont jó lesz neked. - gondoltam egyértelmű, hogy oda mennénk, ahol én lakom JJ-jel.