folytatás....

Valahol sejtettem, hogy nem kell sokáig kérlelnem őt, hogy megölje őket, és nem is tévedtem. Amikor már mozdult is a nő felé, félrekaptam a fejem, és szorosan lehunytam a szemem. Legszívesebben a tenyeremet is a fülemre tapasztottam volna, hogy ne halljak semmit ebből az egészből, de valljuk be elég szánalmas lett volna főleg egy vámpírtól.
Amint meghallottam a nő fájdalmas sikoltását, kirázott a hideg. Jobbnak láttam, ha inkább oda sem nézek, és inkább hagyom, hogy Tyler csinálja a dolgát, amihez olyan nagyon ért. És ezzel ki is merült a készlete.
Amikor a nő többé már meg sem mukkant, hátrafordultam. A látvány amely elém tárult egyszerre volt gyomorforgató és félelmetes. Ahogy Tyler a férfiban nyúlkált, végül ahogy kitépte a szívét, az ájulás szélére kerültem, holott már láttam, ahogy egy férfi fejét letekeri a helyéről, ez azonban mindent felülmúlt. Ám mindezek ellenére, még mindig nem ez volt a legfélelmetesebb dolog az egészben, hanem Tyler arckifejezése. Az, hogy a tekintete semmit sem türközött, egyszerűen rémisztő volt. Egész testemben remegni kezdtem, s mikor elindult az utcán, akkor is csak bámultam rá. Láttam rajta, hogy egyre idegesebb lett, így inkább nagy nehezen feltornásztam magam és megindultam utána, mielőtt még engem is megöl. A térdeim reszkettek, mint a nyárfalevél, és szinte már azt vártam, mikor csuklik össze.
- Lassabban… -mondtam neki halkan, végül amikor beértem őt, szorosan átöleltem magam. A szemeim sokkos állapotban meredtek előre. Nem is értettem igazából, hogy mit is mondd nekem, csak mentem utána, mintha valami robot lennék.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, mire odaértünk Tyhoz. Egész úton egy mukkot sem szóltam, de bár valószínűleg ezt ő egy cseppet sem bánta. Mindig is utálta, ha sokat beszélek, így legalább teljesülhetett az egyik kívánsága.
Amikor kinyitotta az ajtót, és utána indultam úgy álltam meg mintha egy falba ütköztem volna. Körbesiklott a tekintetem az ajtófélfán, végül ránéztem Tyra.
- Be…be kell hívnod. Nem mehetek be anélkül. –nyögtem ki rekedt hangon, s mikor megtette beléptem a lakásba. Teljesen abban a hitben voltam eddig, hogy ő valami nagyon lepusztult helyen él, és hogy rendetlenség van, de hogy kifejezetten szép lakása volt, teljesen letaglózott. Ha valaki más mondaná ezt el nekem valószínűleg nem hittem volna neki.
Éppen csak körbepillantottam, amikor halk kopogást lehetett hallani az egyik helyiségből, a következő pillanatban pedig meg is jelent JJ. Először odament Tyhoz, végül pedig engem ugrált körbe. Számomra évezredek óta, most mosolyodtam el először. Lehámoztam a karjaimat magamról, és lehajoltam, hogy köszöntsem a kutyát. Teljesen fel volt spannolva, hogy most már nem egyedül kell lennie, hanem ketten is vannak körülötte.
Bizonytalanul beljebb léptem a nappaliba és megálltam a helyiség közepén. Nem akartam ilyen ruhával és ilyen véresen leülni sehova, a lábaim viszont lassan kezdték felmondani a szolgálatot.
- Zavarna téged, ha elmennék és lemosnám magamról ezt a sok koszt? –tettem fel a kérdést halkan úgy, hogy rá sem pillantottam.

Morogtam magamban, hogy ennyire lassú hogy lehet, de szerencsére még messze volt a napkelte, így nem idegesített halálra a szövegével. A vér kezdett rászáradni a kezemre és inkább nem is értem hozzá, nehogy még több helyen ragadjak. Hazaérve belöktem az ajtót, megfordultam a nő felé, amikor toporogni kezdett az ajtóban.
- Ja, gyere be. Vagy mi. Lökd be a kuffered. - adtam neki engedélyt, JJ biztosan éhes lehetett és amikor elkezdte volna nyalogatni a kezem, rászóltam dühödten, erre otthagyott és Andeehez ment. Hülye kutya!
- Őszintén? Igen, mert nincs kedvem téged lepakolni a lakásomban. Amúgy sem neked tervezték. - kíméletlenül kimondtam azt, amire gondoltam. - Konyhánál az ajtó a fürdőt rejti. - folytattam, de be is mentem, hogy lemossam a kezemről a vért. A fürdő padlójára dobtam a kabátom, pulcsim és a trikót is, hogy némileg lecsutakoljam magam gyorsan, amíg a vérhiányos méltóztatik beérni a fürdőbe. Ahogy ez megtörtént, abbahagytam a tisztogatást és levettem a törölközőt. Vizesen léptem el mellette és kint a konyhával egybenyitott nappaliban törölköztem meg.
- Nem fogok rád nyitni, de ne maradj bent sokáig, hamarosan hajnalodik. - letettem a törölközőt a szék támlájára, JJ ugatni kezdett és addig el se hallgatott, amíg nem adtam neki száraz kutyakaját. habzsolva ette, erről eszembe jutott, hogy nekem is kellene. Andee fürdött, addig én is lefoglaltam magam, a hűtőt kinyitva a leggyorsabb kaja is a paella volt, amit el tudtam képzelni. Nem volt kedvem nyers húson csámcsogni, nagyjából fél óra volt, mire elkészültem vele. Leültem az asztalhoz és egy ideig azt bámultam, fáziskésés után kezdtem el enni.
Az ajtó kinyílt, Dee pedig az én fekete köntösömben csoszogott ki. Felnéztem a kajálásból és egyből ráncolni kezdtem a homlokom a látványra. A köntös alatt nagyjából el is tűnt a nő, de nem érdekelt különösebben. Úgyis van még pár fekete köntösöm.
- Legközelebb ne tökölj annyit, ha kajáról van szó. Látod, mi történt. Ha nem vagyok ott, akkor meghalsz. Nincs kedvem folyamatosan a seggedre vigyázni. Amúgy is ez már a második volt. Tartozol. Sokkal. Ki kéne egyenlítened. - magyaráztam neki kajálás közben, JJ pedig odajött hozzám, lefeküdt a székem mellett és nézte vértasakot.

A zuhany alatt volt időm átgondolni mindent, és tudtam, hogy ez nem mehet így tovább. Ha nem vagyok elég gyors és nem figyelek eléggé, akkor előbb vagy utóbb megfognak ölni, azt pedig nem akartam.
Nagyon megnyugtató volt a forró vízben lenni, és érezni, ahogy a meleg körülölel. Lehunytam a szemeimet és átdörgöltem a hajam, hogy kimossam belőle az alvadt vért. Nem voltam túl szép látvány, ahogy kinéztem, de legalább tiszta legyek valamennyire.
Miután mindennel végeztem kiszálltam a vízből és körbenéztem, hogy merre van tiszta törölköző. Amikor egy kis szekrényben rá is leltem, magam köré csavartam és közelebb léptem a tükörhöz. a nyakamon még mindig látszott a lánc helye és tudtam, hogy ez egyhamar nem is fog elmúlni, akármennyit is ittam. Óvatosan odanyúltam és megérintettem az egyik ujjammal, amire fájdalmasan megvonaglott az arcom. Sóhajtva léptem hátrébb, és felvettem egy felakasztott köntöst. Reméltem, hogy Tyler nem harapja le érte a fejem, bár a mai este után én már semmin sem lepődök meg vele szemben.
Amikor kellőképpen összeszedtem magam, kiléptem a fürdőből, és egyből vele találtam szemben magam. Zavartan beletúrtam a vizes hajamba, és odamentem hozzá. A vele szemben lévő székre leültem és összekulcsoltam a melleim előtt a kezem.
- Igen tudom és… köszönöm. Ha nem lettél volna ott valószínűleg már halott lennék. –a tekintetem rásiklott JJre, majd vissza Tyra. Nem igazán tudtam, hogyan is kérdezzem meg tőle, azt amit elterveztem. Megköszörültem a torkom és mély levegő után bele is vágtam.
- Légy szíves ne röhögj ki egyből. Mi lenne ha… mi lenne ha megtanítanál nekem egy-két önvédelmi fogást? Vagy esetleg pisztollyal lőni. Én semmi ilyesmihez nem értek, mint számodra is kiderült, éppen ezért esetleg mutathatnál….valamit. –amint a kérésem végére értem teljesen elbizonytalanodtam. Hátrasöpörtem az arcomból a hajam és megráztam a fejem.
- Tudod mit? Inkább hagyjuk. Majd mást megkérek. Nem akarlak leterhelni… - ezzel felálltam a helyemről és bementem a nappaliba, hogy kinézzek az utcára. Éreztem, hogy hamarosan feljön a nap, és ezt mi sem bizonyította jobban, hogy a szemeim egy kissé égni kezdtek, ettől pedig sűrűbben pislogtam, mint általában.
Amikor meghallottam Ty lépteit hátrapillantottam a vállam felett és elmosolyodtam.
- Egyébként nagyon szép a lakásod. Igazán otthonos. –jegyeztem meg halkan, majd leültem a kanapéra. Pár percig néma csendben voltunk egymás mellett, ami kezdett egy kicsit frusztrálni, és hogy valamivel lefoglaljam magam, felálltam és enyhén oldalra biccentett fejjel néztem Tyra.
- Hova kell mennem a nap elől? Megmutatod? Nem szeretnék több égési sérülést beszerezni. –felnevettem bár egyáltalán nem volt vicces hangulatban.